Anita Eckberg nekem fájóan hiányzott innen. De talán holnap megtalálom.
Trevi kút, Róma.ű
2019. december 3., kedd
2019. október 31., csütörtök
2019. október 20., vasárnap
Kiskirályfit vacsorára - vagy hogyan győzzük le a Sárkány legyőzőjét
Ez egy példabeszéd. Értse, akink érenie kell.
(Klubárdió)
2019. október 12., szombat
A hegyek Monte Casino és San Donato között
És ez csak a bemelegítés. Még sok-sok kép jön a következő napokban. Igen szép környék és a nap is rendesen süt. Így aztán az ég szabályszerűen kék és még a fák is zöldek. A medvék pedig barnák.
Címkék:
Olaszország,
utazás
2019. október 1., kedd
Egy szokatlan életmentő akció a Nagymező utcai Teréz templomban - ha tud róla, írjon
Ennek a
furcsa zsidómentő történetnek sok elemét ismerjük, de számtalan szereplőjét még
nem találtuk meg. Hátha e cikket olvasva még előkerülnek olyanok, akiknek
személyes emlékük van az 1944-es őszi ünnepek környékén történt dolgokról.
1944-ben
a magyarországi zsidóság végveszélybe került. Május közepétől néhány hét alatt
deportálták és meggyilkolták a vidéki zsidóság döntő többségét.
Budapestre
ekkor még nem került sor, de aki csak egy kicsit is ismerte a történteket
joggal tarthatott tőle, hogy a tömeggyilkosság sorozat nem áll meg a főváros
határánál.
1944
július 7-én jelent meg a főváros rendelkezése arról, hogy a zsidóknak minősülő
személyeknek el kell hagynia otthonukat és úgynevezett csillagos házakba kell
összeköltözniük. Így az embereket nem csak tulajdonuktól, ingatlanuktól
fosztották meg, de megteremtették az alapját annak, hogy később, az egy helyre
költöztetett zsidókat, könnyen, gyorsan lehessen majd deportálni és a halálba
küldeni. Ekkor körülbelül negyedmilliós volt a budapesti zsidó közösség.
Természetesen
– bár a legtöbben nem merték elhinni a valóságot, hogy a magyar állam halálra
ítélte őket – azért megindultak, ha lassan is a mentő-önmentő akciók.
Adjuk
át a szót a kor krónikásának, Lévai Jenőnek:
„Híre
terjedt hamarosan, hogy a katolikus klérus, főképpen Serédi Jusztinián
hercegprímás közbenjár az áttért zsidók érdekében. A hírnek volt alapja.
Érthető tehát, hogy az életéért remegő, s minden szalmaszálba kapaszkodó pesti
zsidóság egész nagy hányadán valósággal „kitérési láz” vett erőt. Különösen a
terézvárosi plébános hivatalát ostromolták meg június végén, július elején
az áttérni szándékozók. Tumultuózus jelenetek zajlottak le a Nagymező utca és a
Próféta utca (ma Hegedű utca – DJ.) között felsorakozó sárga csillagos
tömegben. Lökdösték, ütötték, verték egymást a zsidók: ki juthasson előbb
keresztvíz alá. A tömeggel szemben a plébános és káplánjai tehetetlennek
bizonyultak, de feltűnt az a „hitbuzgóság” a nyilasoknak is, akik élesen
támadták a zsidókon túl a katolikus papságot, sőt a katolikus egyházat is. Ám
ezzel sem elégedtek meg, hanem belekötöttek a templom előtt tömörült zsidókba
is. A megbotránkoztató utcai jelenetek úgy elszaporodtak, hogy az érseki
helynök kénytelen volt beleavatkozni. A plébániák ajtaját bezárták, s táblákon
közölték; az áttérések szünetelnek.
Ezentúl
az egyes zsidó házakban megbízottak írták össze az áttérni szándékozókat,
csoportokba gyűjtötték őket, s egy-egy vallástanár vezetésével többnyire az
óvóhelyen 3 hónapos tanfolyamokat indítottak. Természetesen e téren is sok a
visszaélés. Pénzért azonnal is kiállítottak keresztleveleket, s hamis
vallástanárok is tartottak térítő tanfolyamokat, állítottak ki katekumen-i
bizonyítványokat. (A keresztény beavatás szentségeire készülő felnőtt) Itt
jegyezzük meg, hogy ténylegesen is igen sokan hagyták el vallásukat, bár igen
nagy százaléka a jelentkezőknek később megbánta tettét és visszalépett. Érdekes
számadat: a VIII. Népszínház u. 31. alatti hatalmas csillagos házból 240-en
jelentkeztek a tanfolyamra, s végül mindössze 14-en tértek át. A
július–augusztusi sűrű légitámadások alatt aztán az óvóhelyeken érdekes és
jellemző jelenetek zajlottak le. Katekizmusokból tanultak, és egymást
kérdezgették az áttérő-jelöltek, s ugyanakkor ijedtükben és félelmükben héber
imákat mormoltak. A „Smá Jiszráel”-t a szeplőtlen fogantatás és a szentségek
mibenlétéről folyó értekezés váltotta fel. Ilyen óvóhelyi diskurzusok során
hangzott el ez a jellemző mondat:
–
Minden jó lenne a katolikus vallásban, csak térdelés után nem tudok felkelni.
Hatalmas
molett hölgy panaszolta így el keserveit barátnőjének az elemi iskolás
katekizmus lapjait gyűrögetve.
A három
hónapi tanulási idő – véletlen végzetszerűséggel – éppen a zsidó ünnepekre
esett. Az újév és a hosszúnap templomba járói között is tömegével voltak a
kitérésre jelentkezettek. A templomi prédikációk közül különösen Hevesi Ferenc
dr. ostorozta a szószékről élesen a hitehagyottakat. A prédikáció hatása nagy
volt, s a templom elhagyása után Wosner templomgondnok a padokban néhány
katekizmust talált. Talán jelképül, hogy azok tulajdonosai letettek áttérési
szándékukról. Ugyanakkor a hithű zsidóság körében valósággal „vallási téboly”
tört ki. Különösen sűrűn és napjában többször mondották el a könyörgő imát, a
Sma Jiszraelt”
Eddig Lévai beszámolója.
Ma már tudjuk, a kikeresztelkedés nem mentette meg az embereket. A németek és a
magyar hatóságok „a zsidókra” vadásztak, legyenek keresztények vagy zsidók.
Őket ölték meg.
S az is nyilvánvaló azok
a keresztény papok, akik mégis vállalták, hogy egy efféle mentőakcióban részt
vesznek, maguk is nagyot kockáztattak. Elég csak belelapozni a korabeli nyilas
hecclapokba, milyen durván támadták ezért a zsidóknak segíteni szándékozókat.
Hiszen azok a papok,
akik kereszteltek, tudták, nem „megtértek” új „hiveik”, hanem az életüket
mentik.
A terézvárosi templom
plébánosa abban az időben dr. Hévey Gyula volt. Több ezer – egyes számítások
szerint akár 30 ezer – embert is megkeresztelt, nem törődve a veszéllyel és
abban bízva, hogy ezzel megmentheti őket.
Nagyon sokat segített |
S, hogy mennyire
tisztában volt azzal, mit is tesz, az is bizonyítja, hogy amikor családok
jelentkeztek keresztelésre, mindig előbb a szülőket keresztelte. Így, amikor az
anyakönyvbe be kellett írni a szülők vallását, már a valóságnak megfelelően
írhatta oda, hogy a szülők római katolikusok.
A nyilas lapok támadása
ellenére a keresztelések csak az ostrom legdurvább napjaiban álltak le. A
háború után a túlélők döntő többsége levetette a kereszténységét – de az
biztos, hogy Hévey azt mutatta, akadt segítőkészség a társadalomban.
Ahhoz, hogy többet
tudjunk erről a történetről keressük azokat, akik tudnak róla valamit. Kérem,
ha van erről ismeretük, írjanak a desijanos@outlook.com címre
levelet.
Címkék:
Budapest,
történelem,
zsidó történelem
2019. szeptember 13., péntek
Konrád György :(
2019. szeptember 8., vasárnap
Szkopje, a rémségek kedves városa
Szkopje nem egy különleges pontja a világnak. Ám Orbán V. nagy barátja, egy bizonyos Gruevszki nevű fazon, miközben beleturkált az államkasszába, lehallgattatta a fél országot, még arra is maradt ideje, hogy monumentális, ám borzasztó szobrokat és rémisztő épületeket emeltessen a városban. (Mondjuk, legalább stadion nem készült - ez is valami. és biztosan egy bronzoroszlánon is sokat lehet fogni. Ráadásul itt van egy tucat, nem beszélve a Nagy Sándorokról és Angelina Jolie külsejű édesanyjukról.)
mindenesetre, ha a Gruevszki nevű migráncs itt városépítészeti tanácsadó lesz, akkor sírva kell elrohanni.
De ez most Szkopje. Amúgy a népek kedvesek és mosolygósak. A nap is sütött. Rondának ronda, de sebaj.
Címkék:
utazás
Hely:
Szkopje, Észak-Macedónia
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)