2016. július 28., csütörtök
Legyen Lisszabon
Címkék:
Lisszabon,
Portugália,
utazás
2016. július 19., kedd
Somló Tamással és Markó Ivánnal beszélgettünk
Somló Tamással és Markó Ivánnal beszélgettünk. (Nagyon vacak a felvétel, régi ATV). Somló egyszercsak elővette a röntgenképeit és azt kezdte el mutogatni. És akkor nagyot nevettük rajta. Jajaj.
Címkék:
ATV,
Markó Iván,
Somló Tamás
2016. július 12., kedd
Marslakó a városligetről, meg a magyar viszonyokról
Marslakó a Városligetről
-
Jó napot – nyújtotta kezét Marslakó, aki egy kicsit
mintha Pataky Attilára hasonlított volna.
-
Jó napot -
feleltem udvariasan, mert tudtam rögtön, hogy a föld népét képviselem.
-
Aziránt érdeklődnék, hogy milyen itt maguknál – tért rá
rögtön a tárgyra a Marslakó, csápjait
keresztbe vetve könnyedén – ugyanis hallom, rövidesen marsraszállnak és a
miheztartás végett.
-
Nálunk kérem nagyon jó – feleltem a föld képviseletében
– régóta nagy békében, barátságban élünk itt emberek egymás közt, nem lesz a
Marson sem gond.
-
Jó ezt hallani – bólogatott Marslakó – mert nálunk
valami buta bulvárlap, amit a Neptunról csempésznek be – azt állította, hogy a
Városligetben kicsit kivágják a fákat.
-
Jó, az csak egy szép beruházás lesz nagyszerű
múzeumokkal – próbáltam védeni a mundér becsületét.
-
Nagyon örülök, hogy ezt mondja – felelte erre Marslakó
– mert abban azok a neptuniak hazugok azt is odaírták, hogy azért kell az egész,
mert a királyuk a királyi várba akar költözni és minden ami útban van ott neki
az kidobandó.
-
Hova gondol – háborodtam fel – hiszen nekünk nincs is
királyunk.
-
Örömmel hallom – világosodott ki Marslakó képernyője és
most egy picit mintha jobban hasonlított volna
Pataky Attilára – mert azok a
szégyentelen neptunusiak azt is írták a kormánylapjukban, hogy a királyuk igen
komiszul bánt a menekülökkel.
-
Kedves Marslakó! Mint említettem volt nekünk nincs is
királyunk.
-
Akkor hát hazudtak azok a cenk neptuniak bizonyára
ebben a menekült dologban is. Természetesen így lesz benne a jelentésben, amit
azon nyomban elküldök, kedves felvilágosításait felhasználva - udvariaskodott az UFO lény. – Már csak annyi maradt, és remélem ezt is
megcáfolja, hogy itt nagyon lopnak. Mindent. Állítólag egész Fejér megyét
ellopta már a király, most egy kisebb atomerőművet próbál, aztán a gázszerelő
barátja valami vasúti bizniszben tolvajkodott volna, meg kicsit sok disznaja
lenne közpénzből, a másik embere pedig nem válogat, gyárat, focicsapatot, hidat
mindent visz. De persze ha ez sem igaz, akkor teljesen feleslegesek a védelmi
intézkedések – nagyon örülök ilyeténforma tájékoztatójának.
Itt már éreztem, hogy nem babra megy a játék. Ezért
megköszörültem a torkomat.
-
Izé, nézze kedves Marslakó. Nálunk ugyan valóban
nincsenek neptuniak. De azért egy-két óvintézkedés esetleg nem ártana. Tudja,
azért a földi emberek alapvetően jók. De hallotunk már olyat, hogy kivágják a
fákat a Városligetben, hogy ronda nagy múzeumokat építsnek oda, hogy valaki a
királyi várba vágyik, pedig nem is király. Hogy valahogyan minden pénz, vagyon
ugyanahhoz a figurához megy – míg másoknak csak a kopp,d e higgye el, nem ez a
jellemző, és ott is elmúlik, ahol ma még ez van, mert meg tudunk javulni, és
tanulunk a hibáinkból – füllentettem.
-
Őrölök ezt hallani – forgott a kis lámpa marslakó fején
– mert a neptuniak terjesztettek a közpénzen kiadott galád lapjaikban affélé
hazugságokat is, hogy itt az alkotmánybíróságból gittletet csináltak.
-
Gittegyletet – javítottam ki udvariasan.
-
- Gittegyletet – hagyta rá Marslakó majd így folytatta
-, a bíróságok függetlenségét megtörték, a fékek és ellensúlyok rendszerét
kiiktatták, az ellenzéket felmorzsolták, az iskolarendszert szétverték, az
egészségügyet hagyták lezülleszteni, és hozzá még korruptak és sokat loptak.
Ekkor arra gondoltam, megfordítom
a beszélgetés menetét:
- És mondja Marsalakókám,
maguknál nincs ilyen?
-
Egy pár neptuni még próbál konkolyt vetni barátságunk
tiszta buzájába – olvasta ki egy földi nyelvkönyvből a feleletet –de mi már rájöttünk, jobb ha nem
hagyjuk magunkat. Úgyhogy sok sok éve a sarkunkra álltunk és a neptuniakat
visszaszorítottuk a saját Neptunukra, lopkodjanak és háborúzzanak ott egymás
között. Mi meg szép békésen, elégedetten élünk a Marson.
-
És nem lehetne, hogy egy kicsit akkor maguk jönnének
ide hozzánk, elfoglalnia Földet – vetetem fel.
-
Érdekes gondolat, bár egy demokrata Marslakó nem szól
be más bolygók életébe. De talán a Neptuniak, azok minden galádságra képesek.
-
Óh, köszönöm. – feleltem – bár azt hiszem, akkor ők
már itt vannak. 2016. június 30., csütörtök
Piedonera, azaz Bud Spencerre emlékeztünk Réz Andrással
2016. június 28., kedd
Tagyon lecsó
Kartaly Attila (Tagyon birtok) a lecsó titkairól. És lehet e bele rizst is tenni?
És bort inni hozzá? És különben is.
Lecsó
Lecsó
2016. június 21., kedd
Mit egyen a gyerek a szünetben? - Fűszeres Eszter ötletei
Szóval, most itt a nyár. És akkor megint utazunk Kulináriában, ezúttal a Klubrádióban, kedd reggelente. Most Bodrogi Eszter (baráti körben Fűszeres Eszter néven is közismert) ad tanácsokat a gyermekélelmezéshez a szünetben.
2016. június 17., péntek
2016. június 9., csütörtök
Sarona - itt gyilkoltak Tel Avivban
Sarona - eddig az a nagyszerű vacsora jutott az eszembe, amit ott költöttünk el. Bizonyos italokat ittunk egy olasz vendéglőben. Mert itt az s van, méghozzá nagyszerű. A pincér minden körnél ivott velünk egy stampedlit, L'hajim - koccintottunk. És rendeltünk még egyet.
Egy idő után egy új srác hozta ki az italokat. Na, ezen rengeteget lehetett nevetni. Eddig Saronáról a nevetés jutott eszembe.
Címkék:
Izrael,
Izrael2016,
Tel-Aviv
2016. június 5., vasárnap
Halottak Kánaán földjéről - Izrael
Ezúttal a jeruzsálemi Izrael Múzeumba látogatunk el, amely kétségtelenül Izrael egyik legfontosabb kiállítóhelye. A Pesti Sólet – ahol ez a cikk először megjelent - olvasóinak az elmúlt hónapokban már igyekeztünk bemutatni jónéhány zsidó múzeumot a világban (a berlinit, a bécsit, a cfátit a dubrovnikit és több budapestit igyekeztünk megismertetni például ), természetes, hogy ez sem maradhat ki. Sőt.
Az 1965-ben alapított múzeumot a világ legjelentősebb archeológiai gyűjteményei közé sorolják – bár van, aki ehhez hozzáteszi, könnyű nekik. Bárhol ásnak le pár méterre és egészen biztos, hogy ott különleges ókori leleteket találnak. Az mindenesetre biztos, hogy e vidék gazdag és változatos életéből sok minden fennmaradt, csak keresni kell és értő módon kiállítani. Az Izrael Múzeum természetesen több egy archeológiai kiállítóhelynél – bár ez sem lenne kevés – de éppúgy foglalkozik a modern művészetekkel, mint ahogy az európai festészet történtéből is nagyjából a németalföldiektől kezdve egészen napjainkig – és persze benne expresszionisták, impresszionisták, szürrealisták, stb, stb – alkotásait is megtekinthetjük itt. Ráadásul ez nem egy beláthatatlan méretű intézmény. Bár érdemes rá időt szánni, de a mérete olyan, hogy egy bő fél nap alatt igazán alaposan meg tudjuk nézni. És mindenképpen külön szánjunk időt a zsidó élet változatos formáit, történelmét bemutató nagyszabású tárlatra is, amelyben például több igazi zsinagógát is felépítettek, olyanokat, amelyeket áttelepítettek ide. Aki még az idén erre jár az mindenképpen nézze meg a Fáraók Kánaánban – Az el nem mondott történet – című tárlatot, amely még idén október 25-ig van nyitva. (És még egy pár fontos dolog, a teljes árú jegy ugyan viszonylag sok, 48 sékel, de simán megéri. Sokféle kedvezmény van és nem egyszer ingyen lehet bemenni, ezt a honlapon előre meghirdetik. A múzeum Izraelben szokatlan módon szombaton is nyitva van, péntekenként viszont kettőkor bezár. Megy ki busz, a parkoló ingyenes és van wifi az egész épületben. És még a büfé is egészen ok.)
És természetesen, ha ott járunk, sétáljunk ki a pompás kertbe, izgalmas kilátás nyílik a gyorsn fejlődő városra, több remek alkotás itt kapott helyet, illetve nézzük meg a külön épületben őrzött Holt tengeri tekercseket is. Butaság lenne kihagyni. (És maga az épület is egészen különleges, modern építészeti alkotás.Ö Azt a látogató hamar észreveszi, hogy nem egy rideg és távolságtartó múzeum ez. Rengeteg kisgyerek szokott szaladgálni a tárlók között, nem nagyon szólnak rájuk – ez Izraelben különben sem nagyon szokás – rendszeresek a gyerekeknek a múzeumi órák, jópár kisfiú és kislány szokott üldögélni/szaladgálni, rajzolni vagy éppen egy feladatlapot kitölteni, s ettől aztán az egész múzeum életteli és jó hangulatú lesz. És akkor most pár szó a Fáraók Kánaánban kiállításhoz. Eddig kevéssé volt ismert, hogy a hosszú ideig az időszámításunk kezdete előtti második évezredben Kánaán területén is uralkodó fáraók hatása milyen erősen kimutatható ezen a vidéken. Páratlanul gazdag és izgalmas leletanyag jött össze, kezdve örök kedvenceimtől, a hagyományos egyiptomi szobroktól, a hatalmi-uralkodói jelvényekig. De soktucat ékszert is találtak, és egészen csodálatosak a korabeli táblajátékok, amelyek állítólag különösen népszerűek voltak, vagy éppen a meglepően alaposan kidolgozott és fennmaradt játék babák. Természetesen akadnak itt amulettek vagy éppen a halotti kultusz lélegzetelállítóan izgalmas darabjai, sok-sok furcsa szarkofág.
Tulajdonképpen szobor, remek műalkotások ezek, amelyeket újra és újra meg lehet nézni, midig újabb és újabb részleteket felfedezni rajtuk. Amúgy, az állandó történeti kiállításnak is jelentős egyiptomi anyaga van, azt is érdemes végignézni, végigvezet az ókortól, a zsidó élettől, az egyiptomin keresztül egészen a török időkig, sőt eljut a a brit mandátumi időkön keresztül a modern Izraelig. Külön izgalmas része a múzeumnak az zsidó életet és művészetet bemutató kiállítás. Első része a zsidó élet mindennapjaival foglalakozik , születés, házasság és a halálhoz kapcsolódó szokásokkal Igen bőséges a kéziratokat, illusztrált könyveket felvonultató rész. Négy zsinagógát hoztak el ide, restauráltak és állítottak föl. Európából, Amerikából és Ázsiából – bemutatva, hogy a sok különbség és helyi változat ellenér mégis milyen egységes a zsidó hagyomány. A következő csoportban egy zsidó évet az ünnepeivel és hétköznapjaival tekinthetünk át, majd jön a ruházatokat és ékszereket bemutató lezárása a kiállításnak. Az anyag bőséges és sokfelől származik. Magyarországról túl sok minden nincsen (Európát inkább a lengyelországi, a németországi, és némi oroszországi anyag képviseli. Kivétel egy itt kiállított nagy lovaskocsi, amelyet felirata szerint a XIX. században Békés megyében, Szarvason halottaskocsiként használtak.
Halottaskocsi Szarvasról - ez képviseli a magyaroszági anyagot itt |
A mostani ideiglenes tárlatok közül még említést érdemel mindenképpen, a Szürkület Berlin fölött című, amely a berlini Nationalgalerie közreműködésével az 190-1945 közötti német művészetekről ad gyors áttekintést, az expresszionizmustól egészen a Bauhausig, de bemutatva azokat a műveket és művészeket, akiket aztán a hitleri hatalom „degeneráltnak” nevezett és megpróbált elpusztítani.. Képek, szobrok, könyvek egész sora – a kiállítást a német-izraeli diplomáciai kapcsolatok fél évszázaddal ezelőtti felvételének az emlékére rendezték.
Címkék:
Izrael,
Izrael2016,
Jeruzsálem,
zsidó történelem
2016. május 16., hétfő
Magyar múzeum Cfáton
„Magyar nyelvterületről származó zsidóság emlékmúzeuma”.
Cfat helyes, kis város, bár kétségtelenül nem esik a
magyarországi turisták főbb célpontjai közé. Jópár órás autóúttal lehet elérni
Jeruzsálemből vagy akár Tel Avivból is. Ennek ellenére érdemes erre kanyarodni,
ha valakinek van ideje. A város is érdekes, nyugodtan el lehet a meredek,
kanyargós utcákon bóklászni egy napocskát és a kicsiny múzeum is felettébb
tanulságos képet mutat.
Valóban nem érdemes egy nagyon nagy intézményre gondolni, ám
jól áttekinthető, tanulságos – és átfogó képet mutat a magyar nyelvterületről elszármazott zsidókról.
Ráadásul Lusztig Éva és férje Joszef, akik nemcsak az
alapítók közé tartoznak – ugyanis magánemberek lelkesedése hozta össze ezt a
gyűjteményt - ,de hosszú ideig vezették is a múzeumot, ma is sok időt töltenek
ott és magával ragadó az a lelkesedés, ahogy bemutatják a kiállítást.
Ők ketten éppen az államalapítás napján érkeztek meg
Izraelbe. (Arról, hogy mikén élték túl a holokausztot, s hogyan kerültek
Izraelbe majd egy másik alkalommal számolok be a Pesti Sólet olvasóinak, az
biztos, felettébb izgalmas, sok szempontból már-már hihetetlen a történet.
Szóval, csak türelem, jön majd ez is)
Éva – aki nagyon keményen dolgozott azért, hogy tanár
lehessen Izraelben – több okot is felidéz, miért gondolták, hogy szükséges az
emlékezés e háza. Az egyik, hogy döbbenten tapasztalta, hogy relatíve új bevándorló
tanítványai nem ismerik a „nagymama” „nagypapa” szót ivirtül. Eleinte arra
gyanakodott, csak a szókincsük szegényes, de aztán kiderült, mindent megértenek
mondjuk a Piroska és a farkasból, csak éppen ezt nem. Nem kellett sokat gondolkoznia
az okokon. Hamar kiderült, hogy a legtöbb családban a nagyszülők nem élték túl
a zsidógyilkosságok sorát. A családok viszont még Izraelben sem szívesen
beszéltek ekkoriban még a szörnyű múltról. Az elveszetteket még csak nem is
említették.
Aztán az Izraelben szokásos nagy ünnepen,a családok napján
is kérdezgették a tanítványai, hogy az ő családjuk miért ilyen kevés tagból
áll, mikor látják itt maguk körül másokét, akik bizony jó sokan összejönnek
ilyenkor. S mikor azt ajánlotta tanítványainak, hogy kérdezzék meg otthon a
szüleiket, a szülők többsége felháborodott. Nem akarnak beszélni az elmúlt
tragédiákról, ne kényszerítse a tanító néni őket a fájdalmas emlékezésre.
Az utolsó lökést pedig az adta, hogy amikor a házaspár
nyugdíjba ment, meghívták Izraelbe a világon szerteszóródott egykori
barátaikat. Büszkén vezették őket körbe az országban, számtalan múzeumot is megnéztek
közösen. Már elmenőben voltak az ismerősök, amikor talán az utolsó vacsorán
megjegyezték, milyen érdekes, hogy a magyar zsidókról szinte semmit nem láttak
sehol. Pedig nemcsak az Izraelben különösen nagy tisztelettel övezett Herzl
Tivadar származik Budapestről, de több százezer magyar érkezett az évek során
Izraelbe.
Hamar eldöntötték, ha más nem csinálja meg, miközben
érezhetően szükséges lenne egy a múltat bemutató múzeumra, akkor majd saját
erőből megoldják.
Sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez. Mindössze a kiállítandó
anyag, a pénz és a szakértelem hiányzott a megvalósításhoz. Ám az első felhívás
után nagyon gyorsan megindult az adományok áradata, s ahogy Éva ma mondja:
„Láttuk, hogy tényleg bűn, ha nem csináljuk meg ezt a múzeumot és mi nem
akartunk bűnösök lenni”.
Hamarosan találtak egy muzeológust, aki több hónapos afféle
házi egyetemen kiképezte az önkénteseket, tanárokat, orvosokat, tisztviselőket,
üzletembereket a szakmára. Éva büszkén teszi hozzá, hogy akadt köztük olyan,
aki aztán „igazi” egyetemen is diplomázott és azt mondta, a cfati kurzuson, hála
az oktató és a hallgatók lelkesedésének, sokkal több mindent lehetett
megtanulni.
A múzeumot amúgy ma is jelentős részben önkéntesek működtetik,
a Lusztig házaspár, amely a vezetést már átadta a fiúknak, még most is napi 4-5
órát dolgozik itt.
A múzeum egy nagyobb családi házban működik, amit a
Szochnuttól kaptak, de mint mondják, egy ötször ekkora épültet is könnyedén meg
tudnának tölteni a kelet-európai zsidó élet tárgyi emlékeivel. Mindezt
kiegészíti egy archívum és egy igen átgondoltan fejlesztett könyvtár.
A magyarországi zsidó vallási, kulturális, társadalmi élet
tisztes keresztmetszetét tekintheti át itt az érdeklődő – akiből, mint mondják
– van jócskán. Hitközségekre lebontott komoly adatbázissal rendelkeznek – ami
sajnos még nincs fent az interneten – ahol az e vidékről elszármazottak, illetve
utódjaik kutathatnak a gyökereik után.
Éva boldogan meséli, hogy nagyon sokaknak tudnak segíteni,
akik a saját vagy a családjuk múltját szeretnék megismerni. A
leghátborzongatóbb annak az idősebb úrnak a története, aki hosszas vívódás után
jött el hozzájuk. Egészen kisgyerekként került Izraelbe, a szülei meghaltak, ő
semmire sem emlékezett magyarországi életéről. Egyetlen „emléke” egy fénykép,
rajta egy pici fiúcska, ő maga, s a kép hátán egy felirat. „Tomika, Budapest”.
Ennyi volt a múltja. De még az édesanyja nevére sem emlékezett.
A szerencsének, a jól képzett munkatársaknak és a
gyűjteménynek köszönhetően lépésről lépésre mégis feltárult a múlt. Egy náluk
lévő fotó
Persze a legtöbb látogató története nem ennyire
szívszorítóan romantikus. Ha valaki arra jár, ne hagyja ki, se a gyűjteményt,
se azt, hogy elbeszélgessen a Lusztig házaspárral. M
(Köszönet Sosanna és
Samaj Spitzernek, a beszámoló elkészítéséhez nyújtott segítségükért.)
Címkék:
Izrael,
Izrael2015,
zsidó történelem
Hely:
Safed, Izrael
2016. május 15., vasárnap
Ha akarjátok nem mese - Izraeli fotónapló
Ha akarjátok, nem mese -
Címkék:
Izrael,
Izrael2016,
Jeruzsálem,
zsidó történelem
Hely:
Izrael
2016. május 2., hétfő
Lévai Jenő eltitkolt naplója és regényes élete a Klubrádióban
Lévai Jenő eddig eltitkolt háborús naplójáról és felettébb kalandos életéről beszélgettünk a Klubrádióban Szunyogh Szabolccsal.
Címkék:
Klubrádió,
Lévai Jenő,
sajtótörénet,
történelem,
zsidó történelem
2016. május 1., vasárnap
Mire jó a Kiút program
Molnár György a Kiút igazgatósági tagja arról, miért lehet jó hálót adni néha hal helyett. A mélyszegénységben élők között is vannak olyanok, akik tudnak és akarnak vállalkozni, milyen jó ha van, aki tud nekik segítséget adni.
Interjú a Klubrádióban.
(És bocs a salytóhubáért az elején, de az már így marad)
(És bocs a salytóhubáért az elején, de az már így marad)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)